course

A szeparáció és a vezeklés

Bevezető: 

A szeparáció kezdete
A kiterjesztés az egy alapvetõ jellege az Istennek, amit Õ odaadott az Õ fiának. Isten a teremtésben kiterjesztette magát az Õ teremtményeihez. Felruházta õket ugyanazzal a szeretõ akarattal, hogy teremtsenek. Te nem csak teljesen teremtve voltál, Te tökéletesre voltál teremtve és nincs benned üresség.

Mert Te hasonló vagy, mint a Teremtõd. Teremtõ vagy. Isten egyetlen gyermeke sem veszítheti el ezt a képességet, mert ez öröklõdött benne. De tudja helytelenül használni azáltal, hogy kivetít.

A helytelen használata a kivetítésnek akkor történik, amikor hiszel abban, hogy valami üresség van benned vagy valamilyen hiány létezik benned és pótolni tudod a saját ötleteddel az igazság helyett.

Félelem és konfliktus

Bevezető: 

Az, hogy félünk, úgy tûnik, mintha teljesen magától jönne, mintha automatikus lenne, a saját kontrollodon túl. Ez semmi más, mint egy olyan tett, amit te megtudsz tenni és nem kell, hogy automatikus legyen.
Az én kontrollom mindent át tud venni, ami nem lényeges. Miközben az én saját irányításom mindent tud és irányít is, ha tulajdonképpen választom. A félelem nem kontrollálható általam, de önkontrollálható.

A félelem megállíthat engem, hogy neked tudjam adni a kontrollomat (irányításomat, segítségemet).
A jelenléte a félelemnek azt mutatja, hogy te felemelted a tested gondolatát a tudati szintedre.
Személyesen tesz felelõssé érte. Egy nyilvánvaló összekeveredése a szinteknek.
 

A csoda jelentése

Bevezető: 

A csodák alapelvei
 
1. Nincs nehézségi sorrend a csodák között. Egyik sem nehezebb vagy nagyobb, mint a másik. Mind egyformák. A szeretet minden kifejezése maximális.

2. A csodák, mint olyan, nem számítanak. Az egyetlen dolog, ami fontos, az Eredetük, ami jóval túl van az értékelésen.
 

3. A csodák természetes formában a szeretet kifejezéseként jelennek meg. Az igazi csoda a szeretet, ami megihleti. Ebben a formában minden, ami a szeretetbõl jön, egy csoda.
 
4. Minden csoda életet jelent, és Isten az élet adója. Hangja nagyon pontosan irányít téged. Mindent, amit tudnod kell, elmond neked.
 

A Káosz Törvénye

Bevezető: 

A káosz "törvényei" felszínre hozhatók, de nem megérthetõk. A káosztörvények alig értelmezhetõek, így kívül esnek az ésszerûségen. Bár úgy tûnnek, mint akadályok az ésszerûség és igazság felé. Tekintsünk rájuk nyugalommal, hogy mögéjük nézhessünk és felismerjük azt, hogy mik is valójában, és nem azt, amit fenntartanak. Fontos megérteni, miért vannak, mert céljuk értelmetlenséget csinálni és ezzel támadni az igazságot. Ezek azok a törvények, melyek a világodat uralják. De valójában nem irányítanak semmit, nem kell megtörni, csak rátekinteni és túlhallani.

Az elsõ káosztörvény az, hogy az igazság mindenkinek különbözõ. Mint minden alapelv, ez is fenntartja, hogy mindenki különálló, és mindenkinek különböznek a gondolatai, melyek elválasztják a többiektõl. Ez az alapelv abból a hitbõl ered, hogy az illúzióknak hierarchiája van, vagyis némelyik értékesebb vagyis igaz.

A múlt árnyai

Bevezető: 

A megbocsátás nem más, mint csak a múlt szeretõ gondolataira emlékezni, amiket adtál és amiket kaptál. Minden mást el kell felejteni. A megbocsátás egy szelektív emlékezés, de nem a te szelekciód alapján. Mert az árnyalakok, melyeket halhatatlanná teszel, a valóság ellenségei. Akarj megbocsátani az Isten Fiának azért, amit nem tett. Az árnyalakok a tanúk, akiket azért hozol magaddal, hogy megmutassák, hogy megtette, amit nem is. Mert hozod õket, hallani fogod õket. És te, aki a saját kiválasztásod alapján tartottad meg õket, nem tudod, hogyan kerültek az elmédbe és mi a céljuk.

Azt a gonoszságot jelképezik, ami szerinted veled történt. Csak azért hozod õket magaddal, hogy gonoszsággal viszonozd a gonoszságot, remélve, hogy tanúbizonyságuk lehetõvé teszi majd számodra, hogy másokról gondolkodj bûnösen és ne magadnak okozz kárt. Olyan tisztán beszélnek a szeparációért, hogy nincs olyan, aki a szeparáció megõrzésének megszállottja, aki ne hallaná meg.

Különlegesség

Bevezető: 

A különlegesség célja
 
Ne feletsétek el, hogy ennek a tanulmánynak a célja a béke állapotának elérése és megtartása. Ha ez az állapot megadatik, az elme csendes és létrejön az a körülmény, melyben visszaemlékezünk Istenre. Nem szükséges elmondani Neki mit tegyen. Õ nem fog kudarcot vallani. Ahová Õ eljuthat, már ott is van. Létezik olyan, hogy Isten ne tudjon bejutni valahová, ahol lenni akar? A béke a tiéd lesz, mert ez az Õ akarata. Elhiszed, hogy egy árnyék visszatarthatja az Akaratot, mely biztosan tartja az Univerzumot? Isten nem vár illúziókra, hogy azok megengedjék Neki, hogy Önmaga legyen. Nincs többé Isten Fia. Õk vannak. És milyen illúzió az, amely látszatra céltalanul áramlik közöttük, és amelynek hatalma van legyõzni az Akaratukat?

E tanulmány megértéséhez szükség van arra, hogy megkérdõjelezz minden értéket, amid csak van. Egyetlen sem maradhat rejtve és láthatatlanul, de ha egy is marad, az kockáztatja a megértésedet. Nincs semleges hit. Mindegyiknek hatalma van uralkodni döntéseid felett. Mert a döntés egy következtetés, ami a hiteiden alapul.

A megbocsátás bizonyossága

Bevezető: 

A harag az soha sem megindokolt. A támadásnak nincs alapja. Itt kezdõdik a menekülés a félelembõl, és itt teljesedik be. Itt van a való világ becserélve a terrorok álmaira.
Erre épül a megbocsátás és ez nem természetes. Nincs kérve tõled, hogy ajánlj fel kegyelmet, ahol támadás esedékes és az indokolva lenne. Ez azt jelentené, hogy te megbocsátod a bûnt azáltal, hogy elnézed azt, ami valóban ott van. Ez nem kegyelem. Ez azt feltételezné, hogy oly módon reagálni, mi nem indokolt, a kegyelmed lesz a válasz a támadásra, ami történt.
És így a kegyelem nem helyén való, mert adományozva volt, amikor nem esedékes.

Kegyelem az mindig indokolt. Annak biztos alapja van.
Te ne bocsásd meg a megbocsájthatatlant, se elnézz egy valós támadást, ami felhívás a büntetésre. Az Üdvözülés nem kéri a természetellenes reagálást, ami rendellenes arra, ami valós.

A megbocsátó világ

Bevezető: 

El tudod képzelni, hogy azokat akiknek megbocsátasz, milyen gyönyörûnek fogod látni? Semmilyen fantáziádban sem láthattál olyan szépet. Semmi, amit itt látsz ébren vagy álmodban nem hasonlít ahhoz a szépséghez. És semmit nem fogsz ennél jobban értékelni és kedvesnek tartani. Semmi olyan öröm, ami összeszorította a szívedet nem hasonlítható ahhoz, hogy milyen örömöt, boldogságot hoz majd neked az a látvány. Mert Isten Fiát fogod látni. Megpillanthatod azt a gyönyörûséget, amire a Szentlélek szeret tekinteni, amiért köszönetet mond az Atyának. Azért lett teremtve, hogy neked lássa, amíg te magad megtanulod. És minden tanítása ennek látásához és megköszönéséhez vezet.
 

Ez a szépség nem fantázia. Ez az igazi világ, ragyogó és tiszta, minden szikrázik a nap fényében. Semmi nincs eltakarva, mert minden meg lett bocsátva, és nincsenek fantáziaképek az igazság eltakarására. A híd a között és e között a világ között olyan kicsi és olyan könnyû áthaladni, hogy el sem hiszed a világok találkozó helye annyira különbözik.

Kapni, adni mindent mindennek

Bevezető: 

Amikor a tested és az egód és az álmaid elmentek, tudni fogod, hogy te kitartasz örökre. Lehet, hogy azt hiszed, hogy ezt a halálon keresztül fogod elérni, de semmit nem lehet a halálon keresztül elérni, mert a halál, az semmi. Minden az életen keresztül érhetõ el, és élet a tudatért és a tudatban van. A test az nem is él és nem is hal, mert nem tud téged magába foglalni, aki az élet. Ha mi ugyanazon tudaton osztozunk, te elkerülheted a halált, ahogy én tettem. A halál az egy próbálkozás konfliktusmegoldásra, az által, hogy egyáltalán nem dönteni.
Mint minden más lehetetlen megoldás, amit az ego próbál, az nem fog dolgozni.

Isten nem csinálta a testet, mert az összezavarható, és ezért nem a birodalomé. A test az a szimbóluma, amit te gondolsz, hogy vagy. Teljesen tisztán egy szeparáló eszköz, és ezért hát nem létezik. A Szentlélek, mint mindig, felhasználja, amit kreáltál és lefordítja azt tanulóeszközzé.

A hihetetlen hit

Bevezető: 

Azt mondtuk, hogy kivetítés nélkül nem lehet harag, de az is igaz, hogy kiterjesztés nélkül nincs szeretet. Ezek az elme alapvetõ törvényeit fejezik ki, vagyis mindig mûködnek. Ez az a törvény, ami alapján teremtesz és te is teremtve lettél. Ez az a törvény, ami egyesíti a Királyságot, és Isten elméjében tartja. Az ego számára ez a törvény úgy érzékelt, mint egy eszköz arra, hogy megszabaduljon attól, amit nem akar. A Szentléleknek ez a megosztás alapvetõ törvénye, amivel adsz, amit értékesnek tartasz, hogy az elmédben tartsd. A Szentlélek a kiterjesztés törvénye. Az ego számára ez a megfosztás törvénye. Igy bõséget vagy hiányt hoz létre, attól függõen, hogy hogyan kívánod alkalmazni. A választás a tiéd, de az nem a te döntésed, hogy használod-e vagy nem a törvényt. Minden elme kivetít és kiterjeszt, mert ez az, ahogyan él, és minden elme élet.

Az ego haragja és a kivetítés, amit használ végre visszacsinálható. Az ego mindig megpróbálja megõrizni a konfliktusokat. Nagyon találékony abban, hogy különbözõ módokat találjon ki, amelyekkel úgy látszik, hogy megszünteti a konfliktusokat, mert nem akarja, hogy annyira elviselhetetlennek találd õket, hogy fel akard adni.