Ismert múlt, lehetséges jövő - hogyan hatunk tér-időn keresztül életünkre.

Ha képesek vagyunk elcsípni a reakciónkat, megtehetjük – számtalanszor (nem kell más csak tudatosabbnak lenni, odafigyelni és szelektálni).
Amikor valami mást választunk – eltérőt a megszokottól – a múltunk is változik hozzá. Mások lesznek a referenciáink, más „evidence”-ket kezdünk használni, változik a hitrendszerünk.
Ha a valóság relatív, akkor nem mindegy, hogy milyen múltat használunk hozzá? Minden egyes új választásnál a jelenbe kerülünk, mert nem a múltunkra gondolunk, hivatkozunk. Ha pedig a jelenben vagyunk, mit látunk tisztábban? A jövőnket!

Amikor a jelenben másképp döntünk, változik a múltunk és új jövőt építünk…

Ugyanezt a gondolatmenetet vehetjük egy népre, egy országra is. Megtanuljuk hova születtünk, milyen nemzetiségűek vagyunk, mi a népünk múltja, milyen tradícióink vannak, honnan jöttünk – és hová tartunk.
Mi ezzel a baj? Hogy megtanítják nekünk de nem biztos, hogy azt, ami igaz is. Ebben az esetben téves a múltunk, téves a jelenünk – és így téves a jövőnk is…
Ezt egy magasabb ligába helyezve, akár az egész emberiség szintjén is át lehet gondolni: milyen faj vagyunk, mik a szokásaink, mi a múltunk…

Nem az a baj, hogy ismerjük a „múltunkat”, hanem az, hogy igaznak tartjuk… Legyen rendben, tiszteljük mindazzal, amit tanított nekünk – és döntsünk másképp.

- Marcus -