Malcolm Gladwell - The Accidental Guru 2.

 
 
Minél jobban kifejti Gladwell a következő nagy gondolatát, annál inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a levezetése szellemi és gyakorlati is egyben. Megérti, hogy ahhoz, hogy változás menjen végbe, egy olyan nyelvezetbe kell csomagolnia a gondolatait, amit az emberek használhatnak azok megvitatásához. A kíváncsi újságíró, aki semmi többnek nem látja magát, csak egy párbeszédet kezdeményező félnek”, ennél sokkal nagyobb felelősséget vállalt magára. Ő most az üzleti világ testületi bölcse, a 21. századi Peter Drucker.
Amikor első alkalommal látod meg Malcolm Gladwellt, mezítláb állva a szellős Tribeca lakosztály bejáratánál, megütközöl azon, hogy néz ki a 41 éves, de látszatra közelebb van a 30-hoz, karcsú testfelépítése olyan, mint egy főiskolás futóé, borzos barna hajkoronája Lenny Kravitz-re emlékeztet. Észreveszed nyugodt állását farmerben és feszes fehér pólóban. Ha megbíznál saját rejtélyes képességedben az első benyomásnál leszögeznéd, hogy sohasem gondolnád: ez a fickó – sok ember szerint – aki üzleti gondolkodásmódot változtatott meg.
 
Gladwellt kiskora óta vonzotta az írott szó. (rabja volt az írásnak)
 
Otthon, TV nélkül, két népszerű szerző legkisebb fiaként 6 évesen már a Bibliát olvasta és 16 évesen megnyert egy írói versenyt egy történettel, melyben interjút készített Istennel. „Ő
Nagyon nagyon jól csinálja” tartja róla apja, Graham, egy matematika professzor. „tulajdonképpen visszataszítóan jól”. Koraérett gyerekként, nagyon derűsnek jellemzi kanadai neveltetését, az ottani általános kényelmességének tulajdonítva ezt, szemben az amerikaiak siker-orientáltságával. „Nincs az a nagy évődés főiskolára való bejutásnál” – elmélkedik – Úgy tűnt nagyon könnyű és kipárnázott út vezetett a felcseperedéshez, és összehasonlítva Amerikával néha úgy érzem, hogy sokkal több forog kockán ott.
 
Ennek a ’kényelmesen hátradőlős’ viselkedésnek és egy belső törekvésnek a kombinációja vezetett versenyző énjének kiteljesedéséhez az újságírásban. Baljóslatú kezdete volt a főiskolán egy magazin publikálásával: Ad Hominem: Rágalmak és Bírálatok Lapja.” A szabály az volt, hogy miden cikkben meg kellett támadni valakit.” – meséli Gladwell vigyorogva, miközben megjegyzi, hogy kb. csak 4 példányszám került kinyomtatásra.
Amíg felületesen foglalkozott az újságírással „sohasem jutott eszembe, hogy tulajdonképpen én tudnék karriert építeni ebből.”- írta. Tehát az ő általa kissé elveszettnek nevezett Torontói Egyetem történelem szakos diplomájával próbált betörni a reklámiparba- eredménytelenül-, végül megkapott egy vezércikket a konzervatív The American Spectator (Az Amerikai Szemtanú) magazinban. Később kirúgták, azt mondja, biztosan az elalvásai miatt. Gladwell végül otthonra talált a The Wasington Post-nál, ahol 9 évig dolgozott, kivándorolt az üzleti élet ritmusából, a kutatáson és orvostudományon keresztül egy new yorki iroda főnöki székébe került. Az üzleti irodalom felé azért húzott, amiért a tudományok felé is: mert igazi, valóságos dolgokról szól, megfogható konzekvenciái vannak.
 
Mióta csatlakozott a The New Yorkerhez, 1996-ban (ez csak egy történés volt-mondja), Gladwell, - ahogyan Henry Finder, a kiadója meséli – lényegében kitalált egy történeti műfajt. „Egy „Malcolm Gladwell sztori” ötletvezérelt el beszélés, ami főleg az evilági dolgokra összpontosult, inkább, mint egy képzeltre. Elvisz egy utazásra, kívül-belül kutatva a személyes, társadalmi és történelmi perceket, elszállít egy helyre, melyről nem tudtad, hogy ott végződik az út, és megváltoztatja azt, ahogyan egy dologról gondolkodsz. Az eredmény: cikkek sokasága, mint pl. a „Tehetség Mítosza? Az okos embereket túlértékelik?” mely 2002-ben jelent meg és még ma is forgalomban van. Ebben Gladwell pszichológiát és esettanulmányokat használ, hogy megdöntse a „sztár-tehetség” rendszert, amit a McKinsley & Co. magasztalt, és az ügyfele, a majdani csődbe ment cég, az Enron alkalmazott.
„Olyan embereket kerestek, akiknek megvan a tehetségük ahhoz, hogy a dobozból (helyzetből) kilássanak” – írja. „Az eszükbe sem jutott, hogy mi van, ha mindenkinek a dobozon (helyzeten) kívül kell gondolkodnia: lehet, hogy a dobozt kellett volna rögzíteni.
 
Az üzleti társadalom buzgalma Gladwell és a munkája iránt, különösen a The Tipping Point, a szórakoztatás és a táv-tanítás mixéből ered.
A Tipping Pointban Gladwell feltár egy térképet, arról hogyan válnak ragályossá gondolatok, termékek és viselkedések egy kultúrán belül. Élőszóban vázolja fel az élet körforgását, azokon az embereken keresztül bemutatva, akik elkezdték és felgyorsították a folyamatot, akiket ő kapcsolattartóknak, szakértőknek és üzletkötőknek nevez. „Az egész csapatnak, az egész családomnak és minden barátomnak vettem könyvet. Biztosan vettem kb. 30 db-ot. „ mondja Nikki Baker a Pepsi marketing elemzője, aki a 2002-ben elindított Aquafina Essentials termékek forgalmának koncepcióját tesztelte. Egy évvel azután, hogy az italnagyhatalom bedobta a palackozott vizet a jógaoktatóknak, (kulcs hatásosságúnak tartva), egy sokkal tiszteletlenebb konkurencia, a Glaceau (a vitaminos és agyserkentő vizek gyártója), elkezdte teríteni 500 összeköttetését az egész országon keresztül. Matt Kahn, a Glaceau testületi-marketing igazgatója most a Tipping Pointot kötelező olvasmánnyá teszi a 35 tagú marketinges csoportja számára, egészen a szerződtetésük pillanatától.
 
Más cégek komplett gyakorlatokat építettek ki az eszméire alapozva. Miután a Simmons piackutató csoportja elolvasta a könyvet, létrehozta a The Tipping Point Segmentation Sistem-et (Tipping Point Részek Rendszerét); szindikátusba tömörítve a kutatásokat, melyeket az ügyfelei tudnak használni. Mindezt annak érdekében, hogy felfogják, hogyan lehet elérni az Egyesült Államok lakosságának 12,5 %-át, melyet a Gladwell féle tipping-pointos részekbe sorolnak. Hogy ki az egyik ügyfél? Gladwell saját munkaadója, a The New Yorker. Az értékesítő csoportja feltett egy 950.000-res plusz előfizetői listát, hogy segítsen a meggyőzni a magazin hirdetőit hatásosságának követéséről.
Gary Warech, a Simmons egyik alelnöke, egyszerűen fejezi ki: „Ez egy nagyszerű könyv volt.
Bibliává vált, kötelező olvasmánnyá az üzleti szférában. A mieink is elolvasták, és azt tartják róla, hogy nagyszerű, rendszeresítik és segítenek az ügyfeleiknek.”
Egy szem villanásban.
„Az első dolog, ami történt az volt, hogy elkezdtem gyorshajtásért cédulákat kapni… Nem vezettem gyorsabban, mint ezelőtt, csak többször hajtottam át azon az úton.”
 
A cikk folytatásához kattints ide>>>
vagy keresd a vezetőképzés menüpont alatt.
 
 

Ajánló