Tévedés és az Ego

 
Tudatosság, a tapasztalás szintje, volt az elsõ szakadás, ami megmutatkozott az elmének a szeparáció után, és ez az elmét érzékelõvé tette inkább mintsem teremtõvé. A tudatosságot igazán az ego birodalma. Az ego egy hibás szándék arra, hogy olyannak lásd magad, amilyennek szeretnéd, nem pedig olyannak, amilyen vagy. Mégis csak olyannak ismerheted magad, amilyen vagy, hiszen ez minden, amiben biztos lehetsz. Minden más kérdésekre nyitott.
Az ego a kutató nézõpontja a szeparáció utáni énnek, ami inkább készütett, mint teremtett. Képes kérdéseket feltenni, de nem képes az értelmes válaszokra, hiszen azok magukba foglalják a tudást, és nem lehet õket érzékelni. Az elme ezért összezavarodott, mert csak az Egy-elméjûség tud zûrzavar nélkül létezni. A szeparált vagy megosztott elmének zavarodottnak kell lennie. Szükségképpen bizonytalan magában. Konfliktusban kell lennie, mivel nincs összhangban saját magával. Ez idegenekké teszi saját aspektusait egymás számára, és ez az esszenciája a félelemre hajlamos állkapotoknak, amiben a támadás mindig lehetséges. Minden okod megvan arra, hogy félelmet érezz, ahogy magadat érzékeled. Ez az, amiatt nem tudsz megszabadulni a félelemtõl, amíg fel nem fogod, hogy te nem teremtetted magad, nem is lehettél rá képes. Sose tudod igazzá tenni a félre-érzékeléseidet, és a teremtésed a saját tévedéseden túl van. Emiatt kell végül a szeparáció gyógyítását választanod.
A helye gondolkodást nem szabad összekeverni a értelmes elmével, mivel az csak a helyes érzékelésre alkalmazható. Te lehetsz jó vagy rossz gondolkozású, és még azok fokozatai is, világosan szemléltetve, hogy a tudásnak semmi köze ehhez. A jó gondolkozás kifejezést helyesen használják a rossz gondolkozás korrekciójaként, és egy olyan lelkiállapotra vonatkozik, ami pontos érzékelést idéz elõ. Ez a csoda-beállítottság, mert meggyógyítja a félre érzékelést, és ez valóban egy csoda tekintettel arra, ahogyan saját magadat érzékeled.
A érzékelés mindig magába foglalja az elme néhány visszaélését, mivel az elmét a bizonytalanság területeire viszi. Az elme nagyon aktív. Ha a szeparáltságot választja, azzal az érzékelést választja. Addig csak tudni akar. Azután csak félreérthetõen képes választani, és az egyetlen kiút a félreérthetõségbõl a tiszta érzékelés. Az elme csak akkor tér vissza a saját megfelelõ funkciójához, ha tudni akar. Ez állítja õt a lélek szolgálatába, mert e lélektõl származik az összes erõ a létrehozáshoz vagy a teremtéshez. Még a félre-teremtésben is az elme a Forrását erõsíti, különben pusztán megszûnne létezni. Ez lehetetlen, mert az elme a lélekhez tartozik, amit Isten teremtett, és ezért örökkévaló.
Az érzékelés képessége lehetõvé tette, hogy legyen test, mivel érzékelned kell valamit és valamivel. Ezért van, hogy az érzékelés magával hoz egy cserét vagy értelmezést, amelyre a tudásnak nincs szüksége. Az érzékelés értelmezési funkciója, a teremtés torzult formája, teszi lehetõvé számodra, hogy a testet saját magadként értelmezd abbéli igyekezetedben, hogy elmenekülj az általad generált konfliktusból. A lélek, amely tud, nem tudott megbékélni ezzel az erõvesztéssel, mivel képtelen a sötétségre. Ez a lelket az elme számára majdhogynem elérhetetlenné teszi és teljesen elérhetetlenné a test számára. Tehát a lelket fenyegetésként érzékeli mivel a fény felemészti a sötétséget pusztán azzal, hogy megmutatja Neked, hogy az nincs. Az igazság mindig legyõzi a hibát ezen a módon. Ez nem lehet a korrekció egy aktív folyamata, ahogy már hangsúlyoztam, a tudás nem tesz semmit. Lehet úgy érzékelni, mint egy támadót, de nem tud támadni. Amit az õ támadásaként érzékelsz az a te saját homályos felismerésed, hogy a tudást mindig meg lehet jegyezni, nem volt soha megsemmistve.
Isten és az Õ teremtményei bizonyosság marad, és így tudja, hogy nem létezik félreteremtés. Az igazság nem foglalkozik a hibákkal, amit akarsz. Ember voltam, aki emlékezett a lélekre és a tudására. Emberként nem kíséreltem meg a hibát tudással ellensúlyozni, hanem a hibát lentrõl felfelé, az alapjaitól javítani. Megmutattam mind a test erõtlenségét mind az elme erejét (hatalmát). Egyesítve akaratomat a Teremtõével, természetesen visszaemlékeztem a lélekre és valódi céljára. Nem egyesíthetem a te akaratodat Istenével a számodra, de törölhetem az összes félreérzékelést az elmédbõl ha az útmutatásom alá veted. Csak a félreérzékeléseid állnak utadban. Nélkülük a választásod biztos. Normális, józan érzékelés Normális, józan választást idéz elõ. Nem választhatok neked, de segíthetek, hogy meghozd a saját helyes választásodat. „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválasztottak” úgy kellene hangoznia – „Mindannyian meghívottak de csak néhány választja azt, hogy meg is hallja.” Vagyis nem választanak jól. A „kiválasztottak” pusztán azok, akik hamarabb választanak jól. A jó gondolkodásúak megtehetik ezt most, és megtalálják a megnyugvást a lelkükben. Isten csak békében ismer titeket és ez a valóságotok.