A Szentlélek tanítása

 
Hogy is ébreszthetnél fel gyermekeket másképp, mint kedves gyengéd szavakkal, ami nem ijeszti meg, csak óvatosan emlékezteti õket, hogy az éjszaka elmúlt és megjött a fény? Nem informálod õket, hogy a rémálom, ami olyan nagyon megijesztette õket, az nem való, mert a gyerekek hisznek a csodákban.
Te csak gyengéden megnyugtatod õket, hogy most már biztonságban vannak. Utána tréningezd õket, hogy felismerjék a különbséget az alvás és az ébrenlét között, és így megértik, hogy nem kell félniük az álmoktól. Így hát, amikor rossz álmok jönnek, maguktól hívják a fényt, hogy elhessegessék azokat.

A bölcs tanár megközelítésen keresztül tanít, nem elkerülésen. Nem emeli ki amit muszáj elkerülnöd, hogy megmenekülhess a bántalomtól, hanem, hogy szükséged van megtanulni örülni. Csak képzeld el a félelmet és a zavartságot, amit a gyermek tapasztalna, ha meg lenne mondva neki, "Ne csináld ezt, mert ez megsért, és biztonságtalanná tesz; de ha ezt és ezt csinálod helyette, megmenekülsz a bántalomtól, és biztonságban leszel, és nem fogsz félni." Sokkal biztosabb csak ez a három szó. "Tedd csak azt!" Ez a kijelentés teljesen tiszta, könnyen érthetõ és könnyû rá emlékezni.

A Szentlélek nem nevez meg hibákat, mert nem ijeszti meg a gyerekeket, mert kik a bölcsességnek hiányában vannak, azok a gyerekek. És mégis mindig válaszol az õ hívásukra, és az õ beszámíthatósága biztosabbá teszi õket. A gyerekek összekeverik a fantáziát és a valóságot, és megrémülnek, mert nem ismerik fel a különbséget. A Szentlélek nem tesz különbséget álmok között. Csak gyengéden elvilágítja õket.
Az õ fénye mindig ébredésre hív, akármit is álmodtál. Semmi nem tart sokáig, ami az álmokban van, és a Szentlélek világít az Isten fényével, sugallja csak azt, ami örökké tart.