Az illúziók vége

A különleges kapcsolat bosszút áll a múlton, hogy eltávolitsa a múltbéli szenvedést, és teljesen lefoglalja a múlt és minden figyelmét annak szenteli, ezért átnéz a jelenen. Semmi különös kapcsolatot nem tapasztal a jelenben. A múlt árnyéka vonja be és teszi azzá, amivé. Nincs semmi jelentése a jelenben, és ha most nem jelent semmit, akkor egyáltalán nem is lehet valódi jelentése. Hogyan változtathatnád meg a múltat másképp, mint a képzeletedben? És ki adhatná meg neked azt, amirõl azt gondolod a múlt megfosztott tõle? A múlt semmi. Ne akard hibáztatni a te megfosztottságodért, mert a múltnak már vége. Igazából lehetetlen nem elengedni valamit, ami már elment. Akkor pedig annak kell lennie, hogy te tartod fenn azt az illúziót, hogy még nincs vége, mivel azt gondolod, hogy szolgál valami olyan célt amelyet te elérni akarsz. És akkor az is igaz, hogy ezt a célt nem lehet elérni a jelenben, hanem csak a múltban.
 
Ne becsüld alá az ego késztetésének intenzitását, hogy bosszút vegyen a múlton. Teljesen barbár pusztító, teljesen õrült. Mivel az ego emlékszik minden olyan tettedre, amivel õt sértetted, és keresi a megtorlást rajtad. A képek, amelyeket választott kapcsolatába hoz, hogy gyûlöletét kijátssza a te pusztulásodnak a képei. Mert az ego ellened tartogatja a múltat és a te múlt elöli menekülésedben azt látja, hogy megfosztódik a bosszútól, amirõl hiszi, hogy megérdemled. Azonban anélkül, hogy te szövetségese lennél a saját pusztulásodban, az ego nem lenne képes a múltban tartani téged. A különös kapcsolatban te engeded meg, hogy pusztulásod lehetséges legyen. Az, hogy ez õrültség, az nyilvánvaló. Ami viszont kevésbe nyilvánvaló az az, hogy a jelen hasztalan a számodra, amíg az ego célját szövetségeseként hajtod.
 
A múlt elment; ne küzdj, hogy megõrizd abban a speciális kapcsolatban, ami hozzákötöz, és ami azt tanítaná neked, hogy a megszabadulás az a múlt és ezért vissza kell térned a múltba, hogy megtaláld a megszabadulást. Nincs olyan képzelet, ami ne tartalmazná a múltért vett megtorlásnak az álmát. Végrehajtanád, amit egy álom mond, vagy hagynád tovább állni?
 
Abban a különös kapcsolatban nem tûnik úgy, minthogyha bosszúból akarnál cselekedni. Sõt még akkor is, hogyha rövidke idõre felszínre tör a gyûlölet és a barbárság a szeretet illúziója nem rázkódik meg alapjaiban. Mégis az egyetlen dolog, aminek az ego soha nem engedi meg, hogy a tudatos szintet elérje, az az, hogy a különös kapcsolat az te ellened való bosszúból cselekszik. Mégis mi más lehetne ez? Ha a különös kapcsolatot hajtod – magadban dicsõséget ne keress. Megtagadtad, hogy az ott van, és a kapcsolat lép a helyébe. És a bosszú lép a Megbánás helyébe és a bosszú elõli menekülés válik a veszteségeddé.
 
Az egonak a megszabadulásról alkotott õrült elképzelésével szemben lágyan hozza a Szentlélek a Szent Pillanatot. Már mondtuk korábban, hogy a Szentlélek összehasonlításokon keresztül kell, hogy tanítson, és ellentéteket használ, hogy kimutassa az igazságot. A Szent Pillanat ellentétes az ego azon rögzült hitével, hogy a megszabadulás a múlton vett bosszún keresztüli. A Szent Pillanatban megértjük, hogy a múlt elment és távozásával a bosszúra való késztetés gyökerestül kitépetett és eltûnt. A most nyugalma és békéje beburkol téged a tökéletes lágyságba. Minden elmúlt - az igazság kivételével.
 
Egy idõre megpróbálhatod, hogy illúziókat hozzál a Szent Pillanatba, hogy gátold a teljes tudatosságodat arról, hogy mi a tökéletes különbség – minden tekintetben – a között, ahogy a valóságot és az illúziót tapasztalod. De azért nem fogod sokáig próbálgatni. A Szent Pillanatban a Szentlélek ereje fog érvényesülni, mert összekapcsolódtál Vele. A magaddal hozott illúziók elvékonyítják egy idõre az Õ megtapasztalását, és megakadályozza, hogy megõrizd a tapasztalatot az elmédben. De mégis, a Szent Pillanat örök, és az idõre vonatkozó illúzióid nem gátolják az idõtlenségét, hogy az legyen ami, és téged sem, hogy azt annak tapasztald, ami.
 
Amit Isten adott neked, az valóban odaadatott és valóban elfogadott. Mert Isten ajándékainak nincs valósága kivéve, amikor azokat fogadod. Az, hogy te átveszed, teszi befejezetté az Õ adományozását. Te azért fogadod, mert Õ adni akarta. Neked adta ezt a Szent Pillanatot, hogy a tiéd legyen, és neked lehetetlen nem fogadnod azt, mert azt Õ adta. Amikor õ azt akarta, hogy a Fia szabad legyen, akkor a Fia szabad volt. A Szent Pillanatban ott az emlékeztetõje, hogy az õ Fia mindig is olyan lesz, amilyennek teremtette. És minden, amit a Szentlélek tanít, az azért van, hogy emlékeztessen téged, hogy megkaptad, amit Isten adott neked.
 
A valóságnak nincs, amit felróhatnál. Mindaz, ami megbocsátásra vár, azok az illúziók, amiket a testvéreiddel szemben tartogatsz. Ezek valóságának nincs múltja és csak az illúziókat lehet megbocsátani. Isten senkinek nem ró fel semmit. Mivel képtelen bármilyen illúzióra. Engedd el testvéreidet az illúzióik rabságából azzal, hogy megbocsátasz nekik, azokért az illúziókért, melyeket bennük érzékelsz. Innen tudod meg, hogy megbocsátottak Neked, mert te vagy az, aki illúziókat felkínáltál nekik. A Szent Pillanatban ezt idõben megcselekszik neked, hogy elhozza számodra a Mennyország valódi állapotát.
Emlékezz, hogy mindig a valóság és az illúzió között választasz, a valódi Megbánás, ami gyógyít és az Ego „megánása” (bûnhõdés?) között, ami elpusztít. Isten hatalma és az Õ minden szeretete, korlátlanul, támogat téged, amikor csakis a helyedet keresed az Õ Szeretetébõl fakadó Megbánás tervében. Légy Isten szövetségese nem pedig az ego, amely azt kutatja, hogy a Megbékélés hogyan érkezhet el hozzád. Az Õ szeretete pont elegendõ, mivel az Õ Hírnöke érti, hogy hogyan lehet a Királyságot benned újjáépíteni és az üdvözülésbe fektetett összes forrásodat a Vele való kapcsolatba tenni.
 
Keresd és találd meg az Õ üzenetét a Szent Pillanatban, ahol minden illúzió megbocsáttatik. A csoda onnan kiterjed, hogy megáldjon mindenkit, és hogy feloldjon minden problémát, érzékeljük azt kicsinek vagy nagynak, lehetségesnek vagy lehetetlennek. Nincs semmi, ami ne adna helyet Neki és az Õ nagyságának. Ahhoz, hogy szoros kapcsolatba kerülhessünk Vele, el kell fogadni a kapcsolatokat valósnak és azok valóságán keresztül átadni minden illúziót az Istennel való kapcsolatod valóságának. Hála a Vele és senki mással való kapcsolatodnak. Az igazság ott fekszik és sehol máshol. Ezt választod vagy semmit.
 
"Bocsáss meg nekünk Atyám, az illúzióinkat és segíts nekünk elfogadni az igazi kapcsolatunkat veled, melyben nincsenek illúziók és ahol soha senki sem állhat közénk. A mi szent mivoltunk a Tiéd. Mi lehet bennünk, aminek megbocsátásra van szüksége, amikor a Tiéd tökéletes? A feledékenység alvása csak nem-akarás, hogy emlékezzünk a Te megbocsátásodra és Szeretetedre. Engedd meg, hogy ne tévelyedjünk kísértésbe, Isten Fiának megkísértése nem a Te akaratod. És engedd meg, hogy csak azt fogadjuk el, amit Te adtál, és csak ezt fogadjuk be az elménkbe, amit Te alkottál, és amelyet Te szeretsz. Ámen."