Etikai demokrácia avagy az önszerveződő társadalom 4.

 

Az egyed, amikor kihívással él felé a környezet, érzékenyen reagál, odafigyel a környezetére - vagyis önszerveződővé válik. De lassan a mai embernek is fel kell ehhez nőnie, önszerveződővé kellene válnia a túléléshez. Ez már az őslevesben így indult, a szervetlen kémiai elemek nagyfeszültségű kisülések hatására önszerveződő molekulákká alakultak, önfenntartó viselkedéssel. Vagyis felelősséget vállaltak saját fennmaradásukért és a környezetükért és ez a tudatosság, a tudat megjelenése a biológiában. A második része pedig a kettős DNS kialakulása, ami bizony két szál kapcsolata egymással.
Ez tehát a Neo-Darwini elmélet az önszerveződő kapcsolatrendszeri létről.
 
 
 
A régi kalózok, pénzesek, professzorok persze próbálnak felszínen maradni, fenntartani a régi szemléletet, de már változik a gondolkodás, egyre gyorsabb a változás, elkerülhetetlen a ligaváltás. Minden tradíciót tisztelni kell, de csak a lázadók viszik előre a világot. Állj ki az új elméleted mellett, de merd bevallani, amikor kudarcot vallasz - ez az új tudományos etika alapja, amit a mai fiatal tudósok fogadnak el. És ez hozza majd magával az új társadalmi szemléletet is. Elkerülhetetlen, hogy kapcsolat alapú legyen a társadalom, ma már a Facebook-on is szívesebben van a gyerek, mint a szüleivel.
 
 
Tehát a következő társadalmi evolúciós lépés egy kombinációja lesz a newtoni, a kvantumfizikai és a neo-darwini, önszerveződésről szóló elméletnek.
 
 
Az önszerveződés a társadalomban azt jelenti, hogy elindulnak eszmék, ötletek a semmiből, a jelenlegi hatalom irányítása nélkül és mozgalommá növik ki magukat. Emiatt fogja elveszíteni a mai hivatali szervezet a döntést afelett, hogy az emberekkel mikor mi történjen, mert az emberek érnek oda, hogy döntsenek arról, hogy hogyan akarnak élni, milyen kapcsolatrendszerben, milyen világban  
 
Tehát a cikk elején említett előrejelzés-tudomány elemzi az egyének saját érdekeiből, saját érdeklődéséből fakadó ráhatását a társadalomra és gazdaságra – vagyis a megfigyelő hatását a kísérletre, illetve a fent említett kapcsolati, önszerveződő társadalmi irány szabályszerűségeit. Ezek alapján, ahhoz, hogy 90%-os legyen az előrelátásod arra, hogy mi történik a következő egy évben, csak egyszerű matek kell. Öt ember esetében megnézzük – demokrácia alapjai szerint – hogy mivel értenek a legtöbben egyet. Meghallgatunk mindenkit és meghallgatjuk mindenkinek a reakcióját arról, amit a másik mondott, és ez 120 variációt eredményez. Mikor lesz ebből a legközelebbi demokratikus egyetértés? Ha azt a 120 információt feldogozza mindenki. De erre jelenleg csak a legnagyobb géniuszok képesek.
 
10 embernél viszont ez a mennyiség nem duplázódik, hanem hatványozódik. Egyszerű matek, de elképzelhetetlen, hogy egy ember ezt feldolgozza, de egy számítógép igen.
Ezért ha nem sietünk a kapcsolatrendszerünkkel, akkor annak a kezében lesz a jövőnk, aki a legrövidebb idő alatt a legtöbb dolgot képes betáplálni a számítógépébe. Mert a mai ember nem beszélget a másikkal, és ha beszélget, akkor miről beszél? Arról vajon, hogy egy outcome-ot hogyan akarsz elérni vagy arról, hogy milyen pozíciót tölts be a beszélgetés alatt? Így a következő ezer évben még mindig a hivatal lesz veled szemben előnyben.
 
A tudomány tehát azt az etikát követi, hogy megosszunk még nem bizonyított mérési eredményeket (incomplete evidence), ezeket vessük össze, beszéljük át, és a beszélgetésben résztvevők kerüljenek egyre közelebbi egyetértésbe, konszenzusra, hogy a végén azt elfogadják. Ha nincs konszenzus, akkor viszont úgy lehet egy modern demokratikus társadalom alapjait lefektetni - egy tudományos ötletelés keretein belül, hogy azt veszed, amivel a legtöbben egyetértettek ebben a nem teljes bizonyítékokat megosztó beszélgetésben. Akik pedig ellenkeznek, azok őszintén belenyugszanak a kisebbségbe mindaddig, amíg újabb bizonyítékok nem kerülnek napvilágra. Az őszinteség tehát elöl van a mai tudományos etikában. Ez ma az elméleti fizikában a modern demokrácia alapja.
 
És mi kell mindehhez az egyén felől? Mit tehetünk mi? Mindenek előtt önszerveződővé (self organized) kell válnunk, ami azt jelenti, hogy mindenki felelősséget vállal a saját fejlődéséért. Persze amióta egysejtűek vagyunk, ez adott. Másrészt hozzátehetünk a kapcsolatrendszerünk fejlesztésével is - ami nem csak a másik emberhez való viszonyunkat jelenti, hanem akár a vizünkkel vagy az ételünkkel való kapcsolatunkat is. Mert bár igaz, hogy ma már szinte minden kőolajból készül, mégis fontosabb az, hogy milyen kapcsolatban vagyunk az étellel, amit megeszünk, akármiből is készült, illetve az, hogy milyen vizet iszunk.
Az elméleti fizikai társaság így határozta meg, hogy mi legyen a demokrácia és a társadalom alapja: a vezetés felhasználja minden individuum szemléletét, vagyis hallgasson meg mindenkit, amikor már nem az egyéni érdekeiről van szó – hogy önmagát úgy szervezze, hogy tovább tudja építeni ezt a kapcsolatrendszerű evolúciót.
 
 
 
Ez lesz tehát a tudományban a következő evolúciós lépés, amit a CIA a számítógépei segítségével 90%-os valószínűséggel már használ, vagyis hogy a kapcsolati univerzumban a nem önérdeket nyomó, hanem érdeklődésben résztvevő körök konszenzusa dönti el a jövő irányát.

 

Ajánló