Víz-TUDAT-lanság?!

 

 
Saját magammal kapcsolatos megfigyeléseim, megismerési és megértési törekvéseim azonban csak a szellemi és lelki életemre korlátozódtak. Átsiklottam azon az „apróságon”, hogy ebben a 3D világban szellemem és lelkem egy fizikai testbe költözve utazik. Adottnak vettem ezt a jelentékenynek éppen nem nevezhető tényt és nem tartottam szükségesnek az önismereti vizsgálatok ezen régióra történő kiterjesztését.
 
Minap egy előadást végigülve szembesültem, hogy az eddig valahogy kibogozott önismereti szálaim pillanatok alatt újra összekuszálódtak, amikor tudatosodott bennem, hogy a fizikai testem 70-80%-t alkotó összetevőjéről igen szegényes infóval bírok.
 
De miért is kellett volna foglalkozni ez olyan dologgal, amiről már mindent tudok? Életem első néhány hónapjától kezdve napi szinten magamhoz veszem, megtapasztaltam már minden állapotát, vizsgáltattam a kapcsolatát a rajta kívüleső dolgokkal... Különben is, már az általános iskola elején megtanultam róla mindent. Nem egy bonyolult dolog: két hidrogén és egy oxigén atom egyfajta összekapcsolódása. H2O, de a legtöbben „csak” vízként ismerik.
 
Persze, hogy mindent tudok róla. Gyerekkorom óta napi kapcsolatban vagyunk: iszom, ételeket készítek belőle, növényeimnek és állataimnak adom, magamat és környezetemet tisztítom vele. A tájékozottabbak azt is tudják, hogy pl.: fémet vagy kerámiát is vághatunk vele, vagy akár némi átalakítással munkavégzésre is foghatjuk.
 
A vezetékes vizet szolgáltatómtól tudom azt, hogy a tusoláskor érezhető orrfacsaró bűz tulajdonképpen az én érdekemben van... a reklámokból pedig megtanultam, hogy mennyi ásványi anyagot kell az ivóvizemnek tartalmaznia ahhoz, hogy mindig üde és fiatalos legyek.
Egyszóval, mindent tudok a témáról...
 
Az előadáson hallott infók azonban már a második percben kiütötték a mindenttudás-biztosítékát. Nem illett bele a képbe, hogy egy magyar vízkutató olyan nemzetközi elismerésnek örvend, hogy a Kínai Császár beült az előadására, majd személyesen gratulált neki az ivóvíz fiatalító és sejtregeneráló hatásainak feltérképezésével kapcsolatos eredményeihez... Komoly  hitelesség-növekedés állt be nálam, amikor hallottam az úriember Kínában már működő sejtregenerációs központjáról.
 
Miért van az, hogy egy kultúra, ahol több ezer éves múlttal bír a gyógyítás tudománya, elismerését fejezi ki egy olyan dologgal kapcsolatban, ami szerintem enyhén szólva furcsának tűnik?
Úgy döntöttem, hogy az én ismereteim szorulnak felülvizsgálatra.



Azóta több órát játszottam az előadáson hallottakkal:
 
Mi van, ha igaz, hogy léteznek olyan vizek
-          amiből két csepp elég elég egy ember teljes kiszáradásához, vagy
-          amely rövid időn belül észrevehető fiatalító hatással bír, vagy
-          ami valóban hidratálja a szervezetemet és energikusabb fittebb leszek tőle...
 
Mi van akkor, ha a tényleg minden anyag rezgés, azaz információ... és a vízre is úgy tekintek, mint ami valamilyen információt hordoz? Valamit amit rendszeresen magamhoz veszek, domináns részemmé válik, ezáltal befolyásolva gondolataimat, cselekedeteimet, tágabb értelemben véve életem alakulását???
 
Mi van ha, a víz képes a környezeti rezgések (információk, szándékok) eltárolására és valaki nem szívesen ad a szomjazónak egy pohár vizet?
 
Akkor is úgy bánnék a vízzel, ha élő anyagként tekintenék rá? Ha nem élő anyag, akkor az élő testem 70-80%-ban ugyanebből a nem élő agyagból áll össze... Brrrr....
 
 
A hallottak után után úgy érzem, hogy a tetszetős műanyag palack, a látványos cimke és az ízvilágot meghatározó ásványi anyag tartalom helyett a figyelmemet a víz valódi megismerésére fordítom. Nagyobb tiszteletettel közeledek felé és hálát érezek irányában, amikor egy igazán „jó” vízből kortyolva, a hűsítően lágy és selymes anyag –ami tulajdonképpen 70%-ban „én” vagyok- a nyelőcsövemen végigáramolva a gyomromban pihen meg, hogy eljutva testem minden sejtjéhez közvetítse azokhoz a működésükhöz szükséges anyagokat és létenergiát...
 
 
Egészségünkre!

 

Ajánló