Holisztikus szemlélet a fittségről

 

Az utóbbi években azonban a közösségi élet megváltoztatott. Ahogy a társaim inspirációjára és visszajelzéseire hagyatkozva a tárgyaim, eszközeim állapotára is már nagyobb figyelmet szentelek, úgy a testemet is elkezdtem jobb karban tartani.
Korábban mindig lenyűgöztek a body builderek. Hatalmas izmok, masszív tömeg...tetszett. Azonban maga a megmérettetés formája - csak megmutatni a testet - nem vonzott. A teljesítmény növelése sokkal jobban érdekelt. Ugyanakkor az erőemelés sem kötött le sokáig, túl egysíkúnak találtam az edzéseit, a versenyeit.
A harcművészetbe is belekóstoltam, ahol a ruganyosság, gyorsaság ragadott meg, ugyanezt kedvelem a városi terepfutásban a parkourban is. Keresni kezdtem, hogy létezik-e olyan szemlélet, amely nem alkuszik meg egy-egy fizikai aspektusra való specializációval, hanem az egész testet holisztikusan szemléli. Vajon zajlik-e már egy olyan forradalom, amely szakít a sportteljesítmények és a test fizikai jellemzőinek szeparációjával és valamilyen egységes szinergikus hatást keres a fizikalitásban?
 
A harcművészetekben ez a folyamat már lezajlott, itt a szemünk előtt. A ketrecharc bajnokság koncepció 1993-ban öltött testet.Az eredeti koncepció az volt, hogy végre eldőljön, melyik harcművészeti stílus a leghatékonyabb az összes közül, ha nem alkalmazunk semmilyen - a küzdelmet megkötő - szabályt. Vagyis karate a judo ellen, bokszoló a taekwondo ellen, kick-boxos a birkózó ellen. Az Élet azonban nem hozta meg az elvárt választ, egyik stílus sem “nyert”.
 
Szaladjunk csak előre a timeline-on 15 évet...
A ketrecharc viharos sebességű elterjedése után MÁR NEM beszélünk harcművészeti stílusokról, csak MIXED (kevert) harművészetről - ez a ketrecharc. Ez a kifejezés már beépült a köztudatba ez alatt a másfél évtized alatt. Ha egy harcosról beszélünk, már nem azt mondjuk róla, hogy jó karatés, bokszoló, vagy bármilyen stílusú, csak olyanokat mondunk, hogy például "jó az állóharcban" vagy "kiváló földharcos". Azért LETT ÍGY, mert a harcművészetek fejlődése elérte azt a pontot, hogy a ketrecharccal magában foglalja a teljességet. A stílusok erősen leszűkítő megközelítések voltak. Az erős srác elment birkózni, aki gyorsan ütött-rúgott, az kick-boxolt....stb.
De egy holisztikus, a teljességet egyben látó megközelítés mindig felülmúlja a részletekben
elvesző, leszűkítő megközelítéseket.
Bruce Lee - aki a napokban lenne 70 éves - is ezt a szemléletet támogatta:
"Fogadj be mindent ami hasznos, zárj ki mindent ami haszontalan. Egy utat se fogadj el, mint az Út, egy korlátozást se fogadj el mint korlátozás"
S most itt vagyunk, Bruce Lee halála után 37 évvel és úgy tűnik a harcművész világ befogadta ezt az elképzelést. A fitness világ azonban továbbra is azon vitázik, hogy melyik módszer a jobb - az erőemelés vagy a súlyemelés, aerobik vagy testépítés...
Bruce Lee számára ez nem volt kérdés. Kevesen tudják, de egyáltalán nem csak kung-fuzott, hanem nagy hangsúlyt fektetett a súlyzós edzésekre, teljes testes, a legnagyobb izomcsoportokat megmozgató, erőemelés és body building jellegű gyakorlatokra. Mindezt persze a kung-fu mellett és azután, hogy Hong-Kongban cha-cha-cha és boxbajnok is volt, valamint balettozott fiatalabb korában.
Mi az ami ennyi képességet képes összeboronálni egy egységbe? A választ én sokáig abban az irányban kerestem, hogy egy-egy - sőt számos - képességet próbáltam elsajátítani szerre, s néha egyszerre. Kihagytam a képből azonban azt, aminek Nyugaton a legnagyobb népszerűsítője maga Bruce Lee volt, nevezetesen az emberi életerőt, vagyis a Chi-t. Azt a mozgató erőt, amely mindent megad az élethez, sőt maga az Élet. Az erőt, amely minden összetanult képesség mögött összetart mindent, éltet, táplál. Ez a terület amit mostantól nem fogok kihagyni többé a szemléletemből.

 

Ajánló