A döntés

 

 
 
...Az út a döntés után kezdődik...
...A döntés és az út...
...A mesebeli válaszút...
 
 
Gyerekkoromban imádtam a meséket. A legtöbb történetben a hős (a legkisebb királyfi, esetleg a harmadik fiú, vagy legrosszabb esetben a szegénylegény) útnak indult és sok-sok viszontagságot megélve végül útelágazáshoz ért. Ez volt az a pont, amin mindig átrohantam – sohasem éltem át – vagy legalábbis nem eléggé. Itt általában habzsolni kezdtem a könyvet, hogy megtudjam, merre ment tovább, és ott mi történt, s főként, hogy mi lett a (reményeim szerint jó) vége a történetnek. Pedig lehet, hogy hasznomra vált volna, ha kicsit elidőzök annál az útkereszteződésnél, beleélem magam a főhősöm helyzetébe és át is élem a választás, a döntés előtti és utáni pillanatokat.
 
Az utóbbi hetekben viszont egyre gyakrabban jut eszembe az a bizonyos kereszteződés, hiszen a történetek ennél a pontnál mind-mind megegyeztek. A főhős döntött. A mesékben ez teljesen természetes. És a hétköznapjainkban? Vajon hogy festene a valóság forgatókönyve szerint ugyanez a mese? Az útelágazásnál ott látjuk a királyfit, (legkisebb fiút, szegénylegényt) amint toporog, fel-alá szaladgál, izgul, stresszel, rágja a körmét és furábbnál furább koncepciókat gyárt arra, hogy mi minden borzalom várja bármerre is indul. Végül – holt fáradtan lefekszik – úgy két hétre – pihenni és kitalálni, hogy mégis mit tegyen. Mindeközben persze sárkányok húznak el mellette az egyik vagy másik irányba, esetleg egy-egy boszorkány süvít el seprűjén vagy sötét lovag (aranyvértes vitéz) poroszkál tovább az egyik vagy másik irányba.
 
Egy igazi mesehős azonban – bár tuti, hogy egyáltalán nem tudja, hogy mi vár rá – nekiindul az ismeretlennek, a kalandnak. Választ egy irányt és megy, hogy megtalálja, megmentse, legyőzze, megszerezze, elhozza…. Egyszóval követ egy célt, mit sem törődve az akadályokkal. Ami pedig közben adódik, azt így vagy úgy, de (interaktívan) kezeli, megoldja, elhárítja, legyőzi, elkerüli, átugorja, kicselezi… és halad míg végül megérkezik oda, ahova indult.
 
Valahogy mi is így vagyunk ezzel. Megindulunk – egyenesen vagy kerülőkkel a céljaink felé. Közben keressük és megtaláljuk azokat a barátokat a kalandban, akik szintén valami hasonló célt, jövőképet, álmot követnek.
 
Nem vagyunk egyedül, és előbb-utóbb a hasonlóak vonzzák egymást, összefutnak életük szálai, mígnem egy közös kereszteződésbe futva együtt folytatják útjukat – amíg a jövőjük egy irányba halad.

 

Ajánló