Az elemek evolúciója

 

 
 
 
Talán eljött az idő, hogy a nemesgázok is letegyék eddigi világnézetüket és összefogjanak a többi elemmel. Vajon milyen új létforma jönne létre? Végeredményben ők is csak úgy születhettek meg, hogy két kisebb részecske összeállt az adott körülmények között. Nem keresve jobbat, könnyebbet, ott és akkor, ahol és amikor. Kialakult a tökéletes rendszer. Nem kellett keresgélni, várni, hogy majd kész lesznek vagy jön egy megfelelőbb, egy jobb partner. Abban az izzó közegben, mondhatni sürgető körülmények között két részecske találkozott, összefogott és egy új létformát alakított ki.
A baj csak az, hogy itt is egyre sürgetőbb körülmények vannak, ők viszont nem változtak és a rendszerük lassan elavult. Bekerültek a komfortzónába, a Föld légkörébe és itt megálltak. Közben kialakult a periódusos rendszer, egy atomokkal, élettel teli, nyüzsgő világ, ahol az összes többi elem keresi a másik társaságát. Olyan ez, mintha egy óriási piac lenne az Univerzumban, mindenki kereskedik mindenkivel, van, aki elektronokat vesz, van, aki elad, már nem tudni, ki kivel van.  
Vajon mi történhetne, vajon milyen anyag, milyen létforma keletkezne, ha a nemesgázok feladnák régi elveiket és vegyülni lennének képesek? Milyen új csoda jönne létre? Talán egy teljesen új ligája alakulna ki a földi életnek… Ha csak a halogéneket nézzük, ők majdnem tökéletesek, csak egyetlen elektron hiányzik a rendszerükből. És talán pont azért, mert csak ez a kis lépés kell, mindent megtesznek érte és szinte minden elemmel társulnak. Érezni lehet, ahogy keményen küzdenek nap mint nap, ahogy nyüzsögnek, nyitottak mindenki számára és folyamatosan keresik az új kapcsolatokat, a változást. Talán nekik van a létező legtöbb kapcsolatuk az elemek közül. Hiszen ők is tudják, önmagukban mérgezőek, megölnek maguk körül mindent, vegyületeikben viszont nélkülözhetetlenek az élet számára.
A szénatom már megtalálta a helyét az Univerzumban, az igazi egységet ők képzik. Végtelen számban tudnak kapcsolódni a tér minden irányában. Nincs különbség szénatom és szénatom között, mindenhol ugyanolyan erővel védik egymást, olyanok, mint a spártai hadsereg. Csak akkor tudod felszakítani a kötésüket, ha valahol meggyengülnek. És annak ellenére, hogy ennyire tartják egymást, mégis kiterjednek az egész Univerzumban, mindenkire van figyelmük, nincs hely, ahol ne lennének jelen. Ők az Univerzum őrzői, a Jedik az elemek között, nem biztos, hogy észreveszed őket elsőre, de az Erőt, amit hordoznak, megérzed.
Tudod, milyen érzés, amikor egy olyan anyagot hozol létre, ami addig még nem létezett? Egy teljesen új kapcsolódás, egy új „adok-veszek” alakult ki. Ezek mindig csodákat eredményeznek, lehet, hogy épp a rák ellenszerét találtad meg. Rávettél két molekulát, hogy társak legyenek és stabilan tartsák egymást, akár kiálljanak egymás mellett. És amikor ezek az anyagok olyan szerkezetbe rendeződnek, ami 100 évente talán csak egyszer fordul elő… Mekkora összhang, mekkora flow lehetett ott? És mekkorát kellett változniuk? Ilyen csodából keletkezik az Egykristály is. Olyan, mint egy tündér, alig észrevehetően belibben a szobába és rád ragyog. Nem tudod, miért jön, mikor jön, miért éppen hozzád jön. Ha hívod, nem jön, ha akarod, nem jön, ha csinálod, nem jön. Ha megjelenik előtted, lehet, hogy valami nagy jót tettél, lehet, hogy nem ebben az életben és az is lehet, hogy majd csak ezután fogod megtenni.  
Mekkora figyelemmel vagyunk ezen apró dolgok iránt, amik talán a világunkat építik fel? Egészként mozog, de milliónyi külön részecskéből áll. Egy tőlem függetlenül, mégis velem együtt, összhangban működő világ.
Szerintem itt az ideje, hogy a nemesgázok megtegyék ezt az evolúciós lépést és ha ők képesek erre, akkor MI, Emberek, vajon mit tudnánk alkotni?